Idén csoda történt. Mikor már a sokadik helyről hallottam a „január 76. napja” és a „legyen már vége a télnek” stb. kommenteket, felismertem, hogy idén valamit jól csináltunk. Nekem most valahogy egyáltalán nem terhes ez a téli időszak, nem vagyok érfelvágós hangulatban, és a legkevésbé sem akarom siettetni az időt. Ha tehetném, én tényleg meghosszabbítanám, és kitolnám 76 naposra a januárt.
Na de ne nézz őrültnek kedves olvasó, ehhez sok mindennek kell klappolnia. Először is, nem egy szürke, szmogos, latyakos nagyvárosban élünk, de még csak nem is a fatüzelésű kémények paplanpöffetege alatt egy faluban. Külterületen, nemzeti parkban ébredünk nap mint nap, és élvezzük ezt az álmatag, lassú januárt. Van miért várni a másnapot, mert a kicsit ködösebb időszakok után igazi ünnep, mikor végre visszakapcsolják az adást, és látni a tanúhegyeket, a minden nap más színkavalkádot prezentáló napfelkeltéket. Volt, hogy olyan hideg volt, hogy csípett a levegővétel, mégis pizsamában szaladtam a reggeli hangulatot megörökíteni a fenti szőlősorok között, ahonnan látni a Csobánc, a Tóti-hegy, a Gulács és a Badacsony kúpjait, vagy sokszor csak a ködpaplan feletti csúcsaikat. Meseszép volt a jeges-deres táj és a melegen szikrázó napsütésben megcsillanó jégkristályok ezernyi formája. Ilyenkor jól beöltözve nagyokat sétálunk, élvezzük, hogy fagyott a föld, és ropog a fű a lábunk alatt. Értékeljük a csendet és a meghittséget. Bámuljuk a csillagokat és a bolygók különleges együttállásait.
A Somló vendégházak dűlőjén akármilyen hideg is van, öröm a tűző, bágyadt napsugarak társaságában metszeni, és hallgatni a síri csendet. A Szent György-hegyi szállás melletti szőlőnkben még zajlik a metszés, innen kerülnek ki a reggelikhez pasztőrizált irsai szőlőlevek, vagy az érkezéskor bekészített Olaszrizling. Összesen 4 helyen van szőlőnk: Szent György-hegy, Badacsony, Somló és Kékkút, úgyhogy a metszés önmagában kitöltené a január-februárt, ezért hagyunk egy kicsit márciusra is. Legkésőbb a féltve őrzött, és későn ébredő Othellót metszük, aminek vitaminban és antioxidánsban gazdag minden-mentes nedüjét szintén a reggelikhez kortyolhatjátok, vagy vásárolhatjátok is.
Mi ilyenkor, amikor bezárjuk újév beköszöntével a vendégházakat, nem csak töltődünk, de újítunk, fejlesztünk is. Az ötleteléshez is jól jön, hogy rövidek a napok, így az estéket a ropogó tűz mellett hosszan el tudjuk nyújtani – borozgatva, vagy ha száraz a január, kombucházva -, nagy, tartalmas, szó szerinti konstruktív beszélgetésekkel. Az éves karbantartás mellett a vendégvélemények figyelembevételével megvalósítunk mindig valami újítást is, stílusos vidéki vendégházak lévén, hogy növeljük a komfortotokat, teljesebbé tegyük a kikapcsolódás élményét. A lelassulás jót tesz az új gondolatok megszületésének, a kreativitásnak is. Szerintünk fontos kint lenni a szabadban, ahogyan fontos néha egyedül is lenni. Fontos a media detox, ugyanúgy, mint a májvédő kúra és a csend. Jól esik ezért a séta, az olvasás, a szőlőmetszés, a diótörés, a mélázás és tájban gyönyörködés. Minderre nekünk télen jut időnk. Enélkül nem tudnánk évről évre megújulni, és feltöltődve nekivágni az új balatoni nyár szezonjának, és a tavaszi és őszi megannyi balatoni hétvége sűrű vendégforgatagának.
Kicsit kényeztetjük is magunkat, az ébresztő óra kiiktatásával, immunerősítő ételekkel és házi wellnessel. Az elénk táruló káprázatos vászon kérdés nélkül betölti a multiplex mozik hiánya miatt jogosan felmerülhető űrt – ami történetesen fel sem merül. Nekem személy szerint 15 éve nincs tv-előfizetésem, de kicsit sem hiányzik. A téli műsor az ablakon át, amit mi és madár-barátaink szerkesztünk, felér a világ összes valóságshow-jával. November elejétől február végéig etetjük a madarakat, 100 kg napraforgót, és kiegészítőként cinkegolyót, diót és persze friss vizet teszünk ki, nap mint nap. Nem hiszitek el, de ez annyi munkát jelent, mintha komplett állat gazdaságunk lenne, holott nekünk csak állat-gazdagságunk van. Megismertük mindegyik faj étkezési szokásait, tollazatát, énekét és zsörtölődő hangját. Állandó vendégeink ilyenkor a madár-vendégházakban és etetőkben a cinegék, a tengelic, zöldike, csúszka, a mezei veréb, erdei pinty, a meggyvágó, őszapó, és jönnek persze a szajkók, fakopáncsok és a lepattanóból csemegézni a fácánok is. Talán nem illik bevallani, de természetesen van személyes kedvencünk, mégpedig az őszapó. Ennél tündéribb, barátkozóbb, édes csivitelőhangúbb tollas kreálmánya kevés van a természetnek. Ahogy a házakban is a tinyt, úgy madarakban is a legapróbbat kedveljük…
3 vadetetőt tettünk ki a házainkhoz pár éve, és már csak az hiányzik, hogy nevet adjunk az őzikéinknek, akiket fehér fenékfoltjukról már sötétben is felismerünk és könnyedén azonosítunk. A nyuszik és rókák csak tranzitnak használják területeinket, de mindig öröm futtában elcsípni őket is. Kivéve Somlón, ahol a házak mellett van a híres rókabirodalom, melynek csemetéi a vendégek szeme láttára bandáznak, ha megnőnek kicsit játék-képesre.
Ilyenkor januárban úgy érezzük, a Balaton-felvidék csak a miénk.
Egyszer olyan volt pár napra, mintha kitavaszodott volna, és én szabályosan megijedtem, hogy ez az intim, csak nekünk szóló, jóleső lassúság véget ér.
De hogy mitől olyan jó ez az időszak? Mert van mit várnunk. Van jövőkép, és mert élvezzük a természet folyamatos változását, a szünet nélküli szórakoztatást. Megtanultunk az apró dolgokra rácsodálkozni, kicsiben gondolkodni, lépésenként fejlődni. Rohanó, nagyvárosi létből jöttünk ide, és kezdettől az a vágyunk, hogy ezt a momentumokra leképezett lelassulás-élményt átadhassuk vendégeinknek.
Ti már várjátok a tavaszt, és mi erre a pillanatra készülünk folyamatosan, testben, lélekben, a házak belsejében és a területeiken.
Ma láttam ezt a kifejezést, talán angolul sincs sok értelme, még kevésbé fordítható, de annyira beszédes, és oly igaz ránk. „Destinations in the garden”. A mi házaink környezete tele van ilyen kis desztinációkkal, meglepetésekkel, ahol ücsöröghettek, elmélázhattok, bort kortyolva, a tájban gyönyörködve töltekezhettek – ti is. Csakúgy mint mi, télen. Tavasztól átadjuk az elsőbbséget, és a Balaton-felvidék csak a tiétek. Ahogy a vendégházak a Balaton-felvidéken is, melyek izgatottan várják új és visszatérő vendégeiket!
