Budapesten dolgoztam, és hétvégékre tudtam kiszakadni, de minden péntek délután vagy szombat hajnalban rástartoltam az M7-re, és rohantam a lelassulós helyemre. Itt volt időm hátradőlni, olvasni, biciklizni, hosszan ücsörögni az éttermek teraszán, levendulát szedni, Balatont átúszni, 30 km-eket sétálni. Szerettem elfáradni és jót aludni. Ez egy másfajta fáradtság volt, mint a hétköznapi, 12 óra ülőmunka után. Egyszer előfordult, hogy beteget jelentettem, és hétfő reggel sem fordultam vissza, hanem mentem a gazdaboltokba mini szőlőprést keresni. Mustra szomjaztam. A helyi idősebb szomszédok csak néztek ámulva, én meg honnan tudom, hogy ezt hogy kell össszerakni. Addig én voltam a Gucci szemüveges lány, aztán valami megváltozott. Szép lassan felvettem a helyi fonalat, a mezőgazdasági szokásokat, megtanultam értelmezni a természet jeleit és új témakat kivesézni.
Itt nem csörgött a telefon, nem bombáztak emailekkel, nem a megszokott kollégákkal voltam, hanem szőlészekkel, mesteremberekkel. Élveztem minden pillanatot, amikor valami újat tanultam tőlük, egy-egy új kifejezést, praktikát, kertészeti, szőlészeti trükköket. Élveztem, hogy nem kell nekem villantanom, bizonyítanom, beszélnem. Élveztem a csendet. Átvettem a hétvégi ház előző tulajdonosának ritmusát: a nappal keltem, a nappal feküdtem, és úgy dőltem ki a végére, mint a lőtt medve.
A Szent György-hegyen más a levegő, mások az energiák. Az első napokban délután is képes voltam úgy aludni, mint egy jóllakatott csecsemő. Sosem felejtem azt a csodát, amit az első itt töltött márciusi estén éreztem, a cseresznyefa virágainak átható, csodálatos illatát, ami megcsapott kiszállva az autóból, a csillagoktól hemzsegő szikrázó ég látványát, és az első éjszaka után megpillantott napfelkeltét. Itt váltam hamisítatlan napfelkelte rajongóvá. Sosem sötétítek be, mert annál nincs csodálatosabb, mint az első simogató napsugarakra ébredni. Minden nap egy új csoda, lehet figyelni, épp hol jár a nap, hol, melyik tanúhegy mögött bukkan fel, milyen színpompát tartogat, bújkál-e a felhők között, vagy megcsillan-e a ködpaplan felett.
Sokáig, évekig ez volt a feltöltődő helyem, aminek a meghittségére, intimitására nagyon vigyáztam. Egyszer aztán arra gondoltam, milyen jó lenne ezt a csodát megosztani másokkal is, átadni ezt a kikapcsolódás élményt. Nem feltétlen a szőlőben végzett jólesően fárasztó munkára gondoltam, inkább a környék megannyi természeti és épített csodájára, az édesvizi mediterrán, a Balaton közelségére, a fantasztikus éttermi kínálatra és a világszínvonalú, vulkanikus talajon termett borokra, a kinti ücsörgésekre, mélázásokra, az eredőnkhöz való visszatalálásra. Így született meg az első Balaton-felvidék szállás gondolata, a Szent György-hegy szállás páratlan napfelkeltékkel – Chill’Inn. Olyan stílusos vidéki vendégház gondolata fogant meg bennem, ami minden szükségessel felszerelt, parányi kompakt kis bázis lehet a hétvégi lelassulásokhoz, teraszon merengéshez, a vidék felfedezéséhez, vagy hosszabb balatoni nyaralás igazi kikapcsolódás élményt adó tervezéséhez. Az évek során sok kis „töltő ponttal” gazdagodott, mint fedett és nyitott panorámás teraszok, napozó, szalonnasütő, kinti étkező, pingpong asztal. Tv-t, streaming szolgáltatást soha nem akartunk bevezetni, hisz ez a hely éppen a természeti csodákkal gyönyörködtet, nagy kár lenne a főszereplőtől elvonni a figyelmet. Volt visszajáró vendégünk, aki a teraszról szeretett cseresznyézni, és külföldről próbálta előre belőni, mikor érhet a terasz feletti ágakon roskadozó piros bogyó. Vannak, akik már hazajárnak, pedig külföldiek. És olyanok is vannak, akik a saját csodahelyük megteremtéséhez mára már Magyaroszágra költöztek, miután évekig Chill’Inn-ben inspirálódtak. Itt minden évszak egy egyedi bájjal koronázza meg a környezetet. A ropogós, csípős „téli tekercsre” egyszercsak belobban a tavaszi természet, rügyeznek a fák, dalolnak a madarak, majd minden rettenet zölddé változik. Kedvencünk a hűvös levegő és forró napsugarak kombinációja, ez áll a legjobban a Balaton-felvidék tanúhegyeinek. Nyáron még ontanak egy kis hűs energiát a hegyek, aztán ősszel szín és stílus bemutatót rendez a természet, hogy elkápráztassa mindazokat, akik hisznek a balatoni nyár ősziesítésében, a szezonon kívüli csodák értékében. Télen azért gyere, mert kiszellőztetnéd a fejed, sétálnál nagyokat, koriznál kilátással, vagy mert a klassz gasztroesemények vonzzanak és a vidéki adventet élnéd meg, a forralt bor, sült szalonna és a parázs illatát szívnád magadba, és a helyiek lelkületével töltekezve ünnepelnél. Ha szaunázni vágysz, olyan is van a szigligeti strandon, és mellé jeges merülőnek pár lépésre ott a Balaton. Kisházainkba estére bekuckózhatsz és meghitt fények mellett, egy helyi borral koccintva már meg is fejtetted az élet értelmét.
A később megálmodott és kialakított kisházak mind ugyanezen koncepció mentén születtek és nyíltak meg a vendégek előtt. Változatos kültéri lehetőségekkel, a teljes komforthoz szükséges maximális belső felszereltséggel. Semmi felesleggel. A többi Balaton-felvidék vendégház tollassal, és ugyanúgy kártyával vagy társasjátékkal, könyvekkel, magazinokkal felszerelt. Az erdei szállás, Rusztika, recsegő bakelit lemezlejátszóval repít vissza minket letűnt szép korokba. Rusztika vendégházunk az egyetlen, melynek területéről nincs közvetlen panoráma, csak a nagy gonddal színesített méhlegelő vadvirágokra és mintegy 100 méhecske és pillangó barát cserjére, a be-betérő őzikékre, átszaladó nyuszikra van rálátás. 5 perc sétával azonban itt is egy káprázatos panoráma tárul elénk a tanúhegyek és a Balaton látványával.
Somló hegy – Vendégház csodás panorámával, a legnevesebb pincészetek közelében, ráadásul 2 van belőlük, ők Barrique és Buborék. Mindketten csodás panorámával kényeztetnek a bazaltkő falak övezte szőlőtáblákra és a testvér tanúhegyekre kilátással. Buborék egy női lélek, csinos belsővel, bájos kis teraszokkal, míg Barrique egy érettebb karakterű, otthonos vendégház, tágasabb terekkel, árnyas és napos teraszokkal. A Somlót, ha nem ismered, azért gyere, mert élvezed a borokat, a hegyi, erdei sétákat, szeretsz futni-biciklizni – és tudsz is hegyi terepen -, vagy csak szimplán hátradőlnél, olvasnál, beszélgetnél, boroznál, aludnál. Ha van egy baráti pár, akikkel szívesen töltenétek egy borozós beszélgetős hétvégét, hogy estére mindenki a maga meghitt kis fészkébe visszahúzódhasson, válasszátok Barrique és Buborék nem tolakodó, kellemes közelségét.
Kubo, a vendégház Badacsony lankáin, teljesen önellátó kisházunk a szó szerinti kikapcsolódásról szól. Nem csatlakozik sem víz, sem villanyhálózatra, megújuló energiákkal táplálkozik, és tisztított esővizet és tartályos vizet használ. Itt megtanulhatod, mennyire bájos és komfortos is tud lenni felelős használattal egy önfenntartó ház. És amit Kubo elvesz a természettől, lásd napsugarak, azt hatványozottan adja vissza. Olyan naplementékben gyönyörködhetsz és olyan csillaghullásban, olyan szarvasbőgést hallgatva, amit csak kevés helyen lehet ilyen tisztán és közelről élvezni. Relaxálhatsz a sószobában a hangdrum dallamára, vagy ellazulhatsz a sós vízű dézsában egykiadós túra után. Kubo tetőterasza sunset bárral és bioethanol látványkandallóval varázsolja el az extra élményre vágyókat.
Nem szeretjük azt a kifejezést, hogy romantikus szállás, de kétségtelen, mindegyik vendégházunk arra termett, hogy ti ketten a legszebb napokat töltsétek együtt békében, harmóniában, nálunk, a Wine & View vendégházak kényelmében.
